Trois Soeurs / Three sisters / Drei Schwestern

(Hungarian text by Peter Eötvös)

A századvég mindig más, mint azegyszerü hétköznapi évtizedek. Az ember elvárja, megfogadja, és reméli, hogy ezután minden másként lesz. Aztán minden marad ugy, ahogy volt.

A legidösebb növér, Olga a darab epilógjában igy fordul hozzánk: "... az idö elmúlik, elmegyünk, örökre elfelejtenek bennünket. ... de a mi szenvedésünk örömre változik azokban, akik utánunk következnek, boldogság és békesség uralkodik a földön, s azokra, akik most élnek, majd szivesen emlékeznek." Nos, erre az üzenetre mit válaszoljunk?

Egy különös századvégi érzékenység köti össze napjainkat az elözö század végével, amikor Csehov a Három növért irta. A dráma a saját korának, az adott társadalmi rétegnek és életformának pontos analizise. De az, hogy ebben a században olyan nagy érdeklödéssel fordultak e dráma iránt, azt mutatja, hogy a probléma sokkal általánosabb és jelenidejü.
Az opera megirásánál a célom nem a Három növér csehovi drámájának zenei adaptációja volt, hanem annak kulcsjeleneit megismételve, Irina, Andrej és Mása alakjánka középpontba állitásával az eseményeket más-más nézöpontból dolgoztam fel. Ezért az opera nem tradicionális felvonásokból, hanem három szekvenciából áll. Ennek megfelelöen a történések más és más súlypontot kapnak a három szereplö számára jelentös, általuk megélt érzelmi töltések szerint.
Az egész történek kapcsolatkeresések sorozata, - nem konkrét föhössel/hösökkel a középpontban, hanem az emberi élet tartalmi, érzelmi és kapcsolati érzékenységének megfogalmazása. Mindegyik központi figura alapproblémája a választás kérdése. Mindig két lehetöség között kell dönteniük, és bármelyiket választják, az menthetetlenül kudarchoz vezet.

Az opera hangzási különlegességét a szinpad elött és mögött elhelyezett két zenekar adja meg. A zenekari árokban helyet foglaló együttes a szinpad alakjaival tart állandó kapcsolatot. Ez az initm kapcsolat alkalmat ad arra, hogy olykor a szereplök helyett a zene nyelvén mondja el azok érzéseit, gondolatait. Az énekesek mögött elhelyezkedö nagyzenekar a drámai jelentek, érzelmi kitörések megformálását segiti. Egy jellegzetesen orosznak érzett hangszer, a harmonika, a történelmen kivüliséget, a történések idötlenségét jelképezi.

Ebben a müben nem teszek mást, mint a személyeket tanulmányozom, a szenvedélyüket, cselekvésüket és passzivitásukat, a lehetetlen döntéseket és a döntések lehetetlenségét; azokat, amelyeket meg kellene tegyenek, de végülis nem tesznek meg.

Eötvös Péter