As I Crossed a Bridge of Dreams

This "dream play" is based on excerpts from the diary of an unknown Japanese noblewoman known as Lady Sarashina ("Sarashina Nikki") who lived during Japans´s "Golden Age" in the 11th century.
The author takes us on a voyage of desire through supposedly real episodes of her life, showing us magical characters and the wonders of nature, blending together her subjective perceptions and subtle shocks in a rather curious way.

"... its British premiere by Almeida Opera was something special.
Sprung from the Japanese diary written by the 11th-century noblewoman known as Lady Sarashina, here was an hour of mysterious, compelling beauty. Lady S wrote about dreams, death, orange blossoms, a hundred autumn nights. Eötvös’s triumph is to embody the diary’s wistful moods in sounds without ever shattering their fragility."
Geoff Brown, London, The Times, 12.07.07

"... the work encapsulates the fastidious sensibility of the subject in an audio-visual spectacle of rarefied elegance. ...Eotvos transported us for an hour away from trendy Islington to another world so refined that one could hardly bear the spell to be broken."
Barry Millington, London, Evening Standard,  11.07.07

Als "Klangtheater" bezeichnet Peter Eötvös seine 1999 uraufgeführte Komposition - und tatsächlich vollstreckt sich in As I crossed... das Theatralische im Klanglichen, gehen Sehen und Hören ineinander über und ineinander auf, erweitert und entgrenzt sich der Text hinein in die Musik, die ihrerseits in klanglichen Spiegelungen ein assoziatives Traumspiel imaginiert. Im Zentrum dieses Traumspiels stehen Tagebuchaufzeichnungen einer anonymen japanischen Hofdame, der so genannten Lady Sarashina ("Sarashina Nikki") aus dem "Goldenen Zeitalter" Japans (11. Jahrhundert).

Mit zartem, poetischen Sinn führt die Autorin über vermeintlich reale Episoden ihres Lebens, über zauberhafte Figuren und Naturerlebnisse in eine Art Sehnsuchtsreise, innerhalb derer die subjektiven Wahrnehmungen und feinen Erschütterungen auf eigentümliche Weise vermischt werden.

Dies findet eine kongeniale Entsprechung in den vielschichtigen Klangräumen der Musik. In der Kongruenz zwischen Bild- und Klangwelt kommen die entgrenzten Phantasien der Protagonistin zum Ausdruck und werden in mehreren instrumentalen Klangschichten gespiegelt. Das Innenleben der Lady wird seinerseits in klingenden Klangschatten (Posaune und Bassposaune sowie drei Stimmen) fortgeführt. Andere Instrumente, elektronisch verstärkt und überformt, bilden einen atmosphärisch dichten Klangraum, der den Zuhörer umschließt.

Hungarian text by Peter Eötvös

Töredékek Lady Sharashina naplójából, 1008-ból

"Egy nö ezer évvel ezelött Japánban névtelenül és cim nélkül irt egy könyvet." Igy kezdödik a forditó, Ivan Morris bevezetöje az "As I Crossed a Bridge of Dreams" cimü könyvhöz, amelyben összegyüjtötte ennek - a Lady Sarashina néven ismert hölgynek - a 11. századi Japánban irt verseit és napló-jegyzeteit.
A libretto kiemel néhányat Lady Sarashina verseiböl és életének eseményeiböl. A kompozició müfaját tekintve hangszinháznak, hangjátéknak nevezhetö, különleges hangi megoldások realizálják a hallgató számára a 11. századi Japán életformát, hangulatilag megjelenitve a furcsa, félig álom, félig valóság történeteket.
Ahogyan a siratóasszonyok csak addig mondják prózában a szöveget (kántálnak), amig az érzelmi töltés olyan fokra nem emelkedik, ahonnan már csak énekben lehet folytatni, ugyanugy ebben a szinpadi müven is ilyen eszközök szolgálnak a fokozásra. A darabban két szerepre oszlik fel a fokozás: amikor a mesélö eljut arra a pontra, ahol már a dal következne (ezek a szöveg verses részei), ott átveszi töle a szerepet a szóló harsona. Igy a hasona ugyanannak a személynek a folytatása, az érzelmi töltés fokának megfelelöen.
Ennek a "szereplönek" van egy távoli, álombeli alteregója, a kontrabasszus harsona, amelyet messziröl, mindig csak az álombeli jelentekben látunk.
Ennek a két hangszernek a formája is különleges, csak az álomban létezö, külön erre a kompozicióra épitett két-tölcséres hangszerek. Nemcsak a visszaemlékezéseit mesélö föszereplö és a történeteiben megjelenö szereplök, hanem a szóló hangszerek is szerepeket játszanak, a többi hangszer pedig az atmoszférát teremti meg a realitás és az álmok között.